Csapatunk erre a 7 mérföldes kirándulásra kibővült Tomival, így hárman vágtunk neki a bodajki Véndiófa fogadóból induló kalandozásnak, este fél 7 után pár perccel.
Újabb dolgot tanultunk, ami nyilván evidencia, de most meg is tapasztaltuk: ha a teljesítménytúrán feladatot kapsz, akkor olvasd el a feladat leírását is. A feladat ugyanis egy keresztrejtvény kitöltése volt, és egyikünk sem olvasta el időben, hogy milyen módon kell kitölteni. Utólag belegondolva, elég egyértelmű lett volna, de mi természetesen túlbonyolítottuk.
A szervezőknek legyen mondva, a rejtvényhez fűződő fejtörők nem semmik voltak, és a célba érve bizony néztünk nagyot egy-egy megfejtésen.Egyébként lehet, hogy a csillagok állása, vagy valami transzcendens összeesküvés miatt, már a Véndiófa udvarán sikerült a rossz irányba elindulnunk, hiszen a zárt kapu felé vettük az utunkat a regisztráció után. Ez az ómen utunk végéig elkísért bennünket, így józan saccom szerint a 12 km helyett, mi legalább 15 km-t tettünk meg a sok elkavarás miatt.
Az erdő és a Gaja völgye megmutatta nekünk a naplemente utáni és éjszakai arcát is. Láttunk például rengeteg szentjánosbogarat, hatalmas pókot, amely belógott a túraútvonalra, a lenyugvó nap utolsó, derengő narancssárgás fényét. A szervezőket dicséri, hogy a fejtörők, feladványok, gyakorlatilag a célba érkezésünkig elfoglaltak minket.
Összességében, jól éreztük magunkat, nagyon jól esett a kirándulás, végre megmozgattuk magunkat a Kinizsi 72 🙂 után, először.A következő túra már komoly lesz, hiszen 60 km-re készülünk!