… avagy számadás az év vége felé.
A „nagyoktól” még mindig messze vagyunk, de azt hiszem, teljesen őszintén és büszkén mondhatjuk el magunkról, hogy rengeteget fejlődtünk, köszönhetően az alábbi teljesítéseknek:

• • • Bakony 50
    • Gerecse 50
    • 3×7 mérföldes tekergés
    • Kinizsi Százas
    • 7 mérföldes barangolás
    • Mezőföld 60
    • Vértes 50
    • 56-os emléktúra

Testvérek között is, 383 km-t tettünk meg idén, a fenti teljesítménytúrákon. (Bónuszként a nem benevezett Kisgyón Kupa napon megtett kb 10 km-t tudjuk még beszámítani).

Ezen a közel 400 km-en sokat megtanultunk magunkról, egymásról, a határaink feszegetésének lehetőségeiről, fájdalmainkról, arról, hogy mit vigyünk magunkkal és mit ne.

Minden teljesítés egy-egy visszafojtott euforikus érzés, fáradtan, elcsigázva kezet szorítani az oklevelet és kitűzőt mosolyogva átnyújtónak, megenni egy jól megérdemelt zsíros kenyeret, leroskadni valahova és kikötni a bakancs cipőfűzőjét, körülnézni csendesen, ahogy a többiek érkeznek be, szúrják ki a vízhólyagjaikat, vagy ledobják a hátizsákjaikat. Ingatni a fejet azon, hogy hihetetlen, hogy vannak, akik a távot futva teljesítik, és elismerően bólintani nekik. Hazamenni, lezuhanyozni, visszatérni a valóságba, beleroskadni az ágyba, másnap is kóvályogni tétován az izomláz, vagy a feltört sarok miatt, de már nézni kell a következő túrát, tervezgetni, térképet nézni, időtervet készíteni.

Menni kell…

Tovább kell menni.