Azt hiszem, a 2010-es Cuha 25-ön kezdődött az egész, amikor éppen a szalagozás kivitelezőjét szidtuk, mert eléggé elkevertünk, több más teljesítménytúrázóval egyetemben, és két srác csapódott hozzánk, hogy együtt találjuk ki, merre is kellene menni. Az egyikük hátizsákján észrevettünk egy K100-as jelvényt, minjdárt meg is beszéltük, hogy nna. az durva, sőt a srácot simán nem tartottuk normálisnak. Nekünk a Gerecse 50 volt addig a legnagyobb túránk.

A K100-as jelvény látványa aztán a feledés homályába merült jó sokáig, továbbfolytak életünk eseményei, jobb-rosszabb irányba. Decemberben elkezdtem futni, több okból is, egyrészt már nagyon hiányzott a mozgás, másrészt kicsit fittebb akartam lenni, harmadrészt valamivel le kellett foglalnom a gondolataimat. Így kezdtem el futópadozni. Májki-nak nem kellett külön ok, ő már amúgy is elég fitt volt, a heti kitudja hány sportolási alkalmával.

Aztán eljött 2011, amikor elkezdtünk ismét beszélgetni a teljesítmény túrákról. Találtam egy K100 jelvényről készült fotót, amire félig viccesen, félig komolyan csak annyit mondtam, hogy azért jól néz ki. Azt hiszem, itt belefúrta magát a gondolatainkba a Kinizsi 100, és a futásnak lett egy negyedik oka is: a felkészülés! (az ötödik indok pedig a szöszi lány, akivel gyakran együtt futottunk).

Ugyan mindkettőnket jófajta térdsérülések hátráltattak a felkészülés során, és mindketten meg voltunk róla győződve, hogy minden összeesküdött ellenünk, mégis összeállítottunk egy tervet, hogy terepen is gyakorlatozzunk.

A fizikális felkészülés szerves részeként, a következő túratervet tűztük ki idénre:
1. Bakony 50 vagy 25 erőfelmérésnek                Márc. 26.
2. Gerecse 50                                                  Ápr. 16.
3. Kisgyón 7 mérföld                                         Ápr. 25.
4  Sárga 70 szintjelző                                       Ápr. 30.
5. Kinizsi 100                                                   Máj. 28.
6. ha túléljük tovább tervezünk.

Így aztán más dolgunk addig niem is volt, mint az edzés, és tudatos felkészülés, felszerelés beszerzése, térképek nézegetése, éjszakai túra szervezése, hogy lássuk, mennyire vagyunk képesek haladni a sötétben, időterv készítése, és a rengeteg hasznos infó átolvasása, amit az interneten lehet találni.

Ahogy a korábbi beszámolókban lehet látni, a Bakony 50 10 óra 10 perc alatt teljesült, a Gerecse 50 10 óra 7 perc alatt meglett. Így aztán jó kilátással kecsegtetett minden a Sárga 70-re. Sajnos, azonban az élet a legnagyobb mókamester, így a korábbi terveink felborultak, egyrészt Májki szolgálati időbeosztása, másrészt pár sérülés miatt. A Sárga 70-et kihagyni kényszerültünk, ezért a Kisgyón 7 helyett, Kisgyón 3×7-re neveztünk be, de ahogy olvasható a korábbi bejegyzésben, a Gerecse 50 után eléggé szárnyaszegetten mentünk végig a harmincpár kilométeren.

Idő közben megcéloztuk volna a K100 pilisi szakaszának a teljesítését is, de sajnos, ez sem jött össze, így egy hónapos pihenő után fogunk nekivágni a Kinizsi 100-as megmérettetésnek!

Két héttel az indulás előtt végre összehoztuk az idő- és ütemtevet, egy elég jó kis egyoldalas tervet készítettünk, és a térképen is berajzoltunk minden pontot, bejelölve, hogy merre kell menni, így már csak tartani kell a tempót. Ha minden rendben lesz, akkor van egy kísérőkocsink – bár a hard core K100-asok ezt nem szeretik, mi úgy döntöttünk, hogy jól fog jönni, és ha a szervezők megengedik, akkor élünk is vele – így tényleg csak a legszükségesebb dolgokat kell magunkkal cipelni, mint pl víz, izotóniás ital, energiaszeletek, müzli, és szőlőcukor, esőkabát, ilyesmi. Minden egyéb a kocsiba kerülhet, ami megkönnyíti kissé a dolgunkat, bár így sem lesz egy leányálom az egész túra.

Szombaton indulunk.