A harmadik trófeát a Kalandozók Klubja szervezésében megtartott 3×7 mérföldes tekergés elnevezésű teljesítménytúráján szereztük meg. Reggel 8:15-kor rajtoltunk, és elég elszomorítóan, csak fél 5-kor értünk a célba. Mondanám, hogy harmincpár kilométeren ez igen elszomorító teljesítmény, de azt tegyük hozzá, hogy a Bükkös árok és a Burok völgy konkrétan nehezen járható szakasznak van feltüntetve még a hivatalos térképeken is. Ezt a 12 km-t ugyanis kb 4 óra alatt tettük meg, kidőlt fákon keresztülgázolva, és medvehagyma bódító illatával az orrunkban. Látványban, egyébként az egész megfizethetetlen, a Bakony gyönyörű vidékein visz keresztül. A teljesítménytúra a kisgyóni Gyöngyvirág kulcsosháztól indul, és a Dorró hegyet megmászva, az első ellenőrző pont az Erdei szentélynél van, majd következik a Hárshegy alja, a Csikling vár, majd a nehezen járható szakasz után beérünk Bakonykútira, és onnan a Buro partra vezetett az utunk, egy szép fenyvesen keresztülvágva kiértünk az országos kék jelzésre, ahol valami oknál fogva vagy tíz oda nem illő UAZ jött szembe, némelyik rendszámtábla nélkül, és mintha az egyiknek nem tetszett volna, hogy – Uram bocsá’ – mi ott éppen túráznánk az ő benzingőzük mély belégzése helyett… Kis dohogás és óráknak tűnő baktatás után beértünk a célba, a Gyöngyvirág kulcsosházba. Egyébként a túra legmagasabb pontja közel 450 méter magasan van, amelyre kb 210 méterről kell felügetni mintegy 6 km alatt.

Egy héttel a Gerecse 50 után – ahol úgy tűnik mégiscsak összeszedtünk valami komolyabb húzódást – nem esett túl jól az erőltetett menet, így aztán bicegtünk sokat, és a rendes túratempónkat sem tudtuk nagyon tartani, bár csak egyszer álltunk meg komolyabb pihenőre.

A hangulattal nem volt gond, hacsak az nem, hogy háromszor kapott el minket egy-egy nagyobb zápor, ami – főleg a Burok völgyben – jófajta sárdagasztásra adott lehetőséget, de legalább jó alkalom volt felavatni az esőköpenyt.